- Szerintem ne mozdulj meg, mert innen úgy tűnik, mintha füstölögne a csajod… - tájékoztattam vigyorogva.
- Sirius Black! Mégis mi a szart képzelsz magadról?! – üvöltötte, mire mindketten felpattantunk, és próbáltuk visszatartani a kitörni készülő nevetést.
- Ugyan, Rachel, ne húzd fel magad – szólt higgadtan a kérdezett.
- Ne húzzam fel magam?! – hisztériázott. – Te ribanc, mit is beszéltünk meg?! - fordult hozzám. - Hogy ha csak még egyszer meglátlak a pasim közelében…
- …akkor meghúzód magad? – pofáztam vissza.
- Állj félre, Black, és kicsinálom azt a kis pöffeszkedő csitrit! – Hangja fenyegetően csengett végig Roxfort birtokán.

Dühében kicsit megremegett a keze, pálcájából pedig zöld szikrák pattogtak ki. Mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly, de Sirius mégse mozdult előlem.
- Gyerünk már! MOST! Különben te is belekóstolhatsz a mérgemben!
- Ne! – kiáltottam, és hirtelen ötlettől vezérelve elé ugrottam. Lehet, hogy griffendélesnek kellett volna lennem…

Feszült csend állt közénk. Éreztem, hogy két döbbent szempár szegeződik rám, de én csak Rachel izzó szemeibe néztem. Aztán Sirius kilépett mögülem.
- Betty és köztem nincs semmi. Nem kell idegeskedned! Tisztázzuk a helyzetet, mielőtt még bárkinek is baja esne… - Gyáva féreg.
- Elegem van a hazugságaidból! – balhézott, és egy átkot küldött felém, de szerencsére időben kitértem előle.
- Nyugodj már le! – csattant fel dühösen Sirius, és sietve barátnőjéhez lépett, átölelte, és el kezdte csitítgatni. Közben elvette a pálcáját, és intett, hogy tűnjek el.

Nem kellett kétszer mondania. Futólépésben felsiettem a klubhelyiségbe, és rögtön a tanulásba vetettem magam.

- Szép napot, Madam Cvikker! – köszöntem a könyvtárosnak, amint beléptem az egyik kedvenc helyiségembe: a könyvtárba.
- Á, magának is, Miss Redford! – mosolygott vissza. – Ó, míg el nem felejtem! A minap rátaláltam A különös álmok megfejtése című könyvre, amit a múlt héten keresett…
- Tényleg? Remek! - lelkesedtem fel.
- Netán, ha tudok, segíthetek magának… - ajánlotta fel.
- Nem, nem! – feleltem gyorsan. Na még csak az kéne! – És merre találom?
- A zárolt részlegben. Nem tettem félre, szóval itt a kulcs – húzta elő a zsebéből a közepes méretű vastárgyat.

Nem is olyan rossz dolog Cvikker néni kedvencének lenni… - Ördögi mosolyomat sem tudtam elrejteni, miközben a zárolt részleg felé igyekeztem.

Természetesen mielőtt még beléptem volna, kétszer is szétnéztem. Mégis csak az én felelősségem lenne, ha valaki besurranna, és eltűnne néhány féltve őrzött könyv.

Gyorsan megkerestem az álmok könyveit.
Ez nem az.
Ez se.
Hol van már?! – türelmetlenkedtem.
Nem… nem…
Álmok az irodalomban…? Kit érdekel ilyesmi?!
Megvan!

Magamban próbáltam megfogalmazni, hogy hogyan is találhatom meg ezt. Végül is, olyant tuti nem ír, hogy a nagy szerelmemmel való közösülés közben köddé válik ő, vagy akár én…

Elérhetetlen címszó alatt nem ír semmi, mivel nincs is olyan.
Eltűnés: bizonytalanságra utalhat, ha például egy idegen követ az álomban, és hirtelen eltűnik… Nem hinném, hogy annyira bizonytalan lennék, hogy az álmaim is figyelmeztetnének, de hát meggondolandó.

Mi lehet még…? Láthatatlanná válás?

Ekkor valaki leheletét éreztem a nyakamon, majd utána a szája perzselő érintését.
- Gyorsan eltűntél délelőtt… - szólt, és végigsimított karomon.
- Talán végig kellett volna néznem, ahogy Rachelt felfalod?
- Nem faltam fel. Csak lenyugtattam.
- Hogyne – fintorogtam. - Ne részletezd, hogy milyen eszközökkel… - Uf. Ebből csak úgy áradt a féltékenység!

Egy indulatos mozdulattal visszalöktem a könyvet a helyére, kezemmel pedig a polcra támaszkodtam, miközben ő lassan, sajnos őrjítően lassan besimított az ingem alá. Ajkával és nyelvével is folytatta a nyakam kényeztetését. Másik kezével kikapcsolta a melltartómat, ami a földön kötött ki.
- Hm. Tudtam én, hogy valahonnan nagyon ismerős ez a parfüm. – Hirtelen elpirultam. – Szóval, te animágus vagy?
- Nem egészen.
- Akkor csak kedvedre akartál leskelődni? – Eközben kigombolta az ingemet, majd simogatni kezdte a hasamat. Aztán feljebb csúsztatta kezét, és mellbimbómmal játszadozott.
- Barom – motyogtam, és egyúttal egy sóhaj is kiszaladt a számon.
- Nem szégyen a kíváncsiság! – suttogta a fülembe, és visszatért a nyakamhoz.

Már erősen égett bennem a vágy. Valami nagyon ott vibrált a levegőben, valami nagyon is robbanni akart. Nem tudtam rájönni, hogy mi, csak azt észleltem, hogy a gyengéd simogatásokat féktelen kapkodások váltották fel, és hevesen smároltunk a polcok között.

Újra harapdálni kezdte a nyakam, majd leráncigáltuk egymásról az ingeket, amik nagyon úgy festettek, hogy többet nem kerülnek használatra. De most nem ezzel törődtünk.

Sirius végigsimított a hátamon, aztán egészen a fenekemig, ott pedig megállapodott a keze. Egyik kezével azt markolta, és így tartott, másikkal meg már szoknyám szegélyénél járt. Innen áttért combom belső részére, amin végigcsúsztatta tenyerét. Válaszul durván beleharaptam a vállába, mire a polchoz taszított, szétfeszítette lábaimat, és megemelt. Így sikerült azt elérnünk, hogy három-négy vaskos könyv kiessen a helyéről, és óriási puffanással földet is értek.

Egy pillanatra megálltunk, és fülünket hegyeztük, hátha jön valaki. Halk cipőkopogásra lettünk figyelmesek, amik egyre csak élénkültek. Úristen, Madam Cvikker!

Sirius fejében is hasonló gondolatok járhattak, mivel szinte egyszerre kaptuk fel ingeinket a földről, és futni kezdtünk.
- Cssss! Halkabban! – csitítgattam, mire berántott négy sorral arrébb egy sötét sarokba. - Te jó ég! A melltartóm ott maradt! – kaptam észbe, és indultam volna vissza, de megrántotta a karom, majd magához húzott. Meztelen felsőtestünk forrón összeért.

- Csak nem ezt keresed? – tartotta a fény felé fekete pántjánál fogva.
- De igen! Add ide!
- Inkább megtartom! – Láttam, ahogy becsúsztatja nadrágjába, és elégedetten derekam köré fonja karját.
- Pfff! – kommentáltam.
- A bugyidat nem szeretnéd emlékbe adni? – Hangvételén érezhettem, hogy vigyorog.
- Pfff. – Újabb bő hozzászólás.
- Van ott valaki?! – hallottuk a könyvtáros hangját pár méterre tőlünk.
- Basszus – suttogtam, mire a falhoz préselődtünk, így elméletileg nem vett észre bennünket.

- Miss Redford? Itt van még? – Nincs válasz. - Nem fél a sötétben egyedül? – El kezdtem kuncogni. – Hahó! – Már fulladoztam.
- Hallgass már, mert még lebukunk! – fogta be a számat. Én pedig megharaptam az ujját, mire felcsillant a szeme.

Újra szenvedélyesen megcsókolt, és el kezdte simogatni minden porcikám.
- Lehet, hogy téged bír Cvikker, de engem kivág, ha meglát – motyogta. Majdnem felnevettem, de meghallottuk, hogy alig két méterrel megszólalt.
- Kisasszony?!

Bosszúból megmarkoltam férfiasságát, mire a fejem mellett megtámaszkodott, és közvetlenül a fülembe suttogta szavait:
- Ne játssz a tűzzel!
- Pedig szeretem megégetni magamat… - kacérkodtam.
- Juj, ha egyszer innen kikerülünk, én úgy magamévá teszlek! – fenyegetőzött újra.

El kezdtem megint kuncogni, és felkaptam az ingemet, ami eléggé rossz állapotban volt, de egy pálcaintéssel rendbe hoztam. A gombokat elrendeztem, megigazítottam magamon az iskolai egyenruhát, és kibújtam előle.
- Alig várom már! – kacsintottam rá poénból.
- Hé! Jössz vissza rögtön! – kapott utánam, de elhúztam a karom, és csak a levegőbe markolt. – Betty! – szólt idegesen.
- Pápá, Sirike! – Azzal sietősen kiléptem, és egy falfehér arc előtt találtam magam.
- Merlin szent szakálla! – kapott a szívéhez a könyvtárosnő. – A frászt hozza rám, Miss Redford! Miért nem válaszolt, hogy itt van?
- Ó, elnézést! Annyira belefeledkeztem egy izgalmas – megköszörültem a torkom, - témába, hogy meg sem hallottam. Szörnyen restellem!
- Semmi gond. A könyvek birodalma bárkit magával ragadhat, nagyon könnyen el lehet merülni, és ellene senki nem tehet. – Ej, de költői lett a néni!
- Hát igen… Jaj! A táskám elhagytam valahol! – játszottam meg magam. – Jöjjön, arra felé hagyhattam!

Remélem, Sirius kapcsolt, és elhúz innen, mert ha most bent marad, akkor ki tudja, hogy mikor jövünk legközelebb a zárolt részlegbe.

Odaértünk az előző helyszínre, ahol az álmokat fejtegettem.
- De butus vagyok! Nem is hoztam táskát – legyintettem, megpróbáltam minél hitelesebben előadni magam. Cvikker néni csak mosolyogva nézett rám. A polcra tévedt a szemem, és levettem azt az álmos könyvet, amit az előbb tanulmányoztam. – Kölcsön kérhetem ezt a példányt? Holnap vagy holnapután vissza is hoznám!
- Hát… nem is tudom. – Bociszemek, cuki nézés, ez mindig bejön. – Na, jó! – adta meg magát.
- Szuper! Ígérem, hogy már holnap reggeli előtt visszaszállítom!
- No, azért annyira ne kapkodjon vele. Elég lesz, ha pénteken visszajuttatja az esti étkezés után. – Kívánt hatás elérve. Ez remek! Milyen jó színésznő lennék a muglik világában…
- Én még körbe nézek, mert hiányzott reggel a Múmiák támadása, és nem voltam benne biztos, hogy a helyére raktam-e – mondta.
- Rendben. Köszönöm még egyszer, viszontlátásra!
- Viszlát kedveském!

Kiléptem a zárolt részlegből, és megkönnyebbülten sétáltam a polcok között, mikor valaki magához húzott.
- Azt hitted, elmenekülhetsz előlem? – suttogta, miközben én az olvadás határán álltam. Megint rám jött ez a hülyeség?! Na ne már!
- Igen, azt. És még mindig úgy gondolom, mert ott van Rachel!
- Ne kamuzz! Rachel előbb menne be rúnaismeretre, mint a könyvtárba! – mondta mindentudóan.
- De nézd már! Ott van! – mutattam, mire tényleg bevette, én meg elfutottam.
- A francba! – kiáltotta, és utánam futott. – Ne szórakozzál már!
- Jaj, csak egy kicsit kifárasztalak! Meg úgyis kell a kondi, jövő héten kviddicsmeccs!
- Állj már meg!

Nevetve rohantam a polcok között, és néha kihúztam egy-egy könyvet, amik leestek, és hatalmas porfelhőket kavartak fel. Cvikker nem fogja díjazni ezt a tettem, de valamilyen akadály kell.
- A kurva életbe! – szitkozódott Sirius.
- Hölgy társaságában szépen beszélünk! – oktattam ki.
- Juj, mit kapsz, ha egyszer elkaplak! – fenyegetőzött újra.
- Csak nem elfenekelsz? – gúnyolódtam, és kiloholtam a könyvtárból. Láttam, hogy próbálja tartani az iramot, de szerintem nem fog menni neki. Rohadt jó kondícióm van. Esélye nincs.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és szerencsémre épp Sirius előtt elmozdult a furfangos mozgólépcső. Így ő lemaradt, míg én kicsit lassítottam. Egy kihalt folyosóra értem, és megálltam. Nem hallottam cipőkopogást, és kicsit meg is ijedtem, de hát ki ne tenné egy ilyen helyzetben?! Fogalmam sincs, hol vagyok, még csak az hiányzik, hogy hülyeségből eltévedjek…!

A fáklya lángja lobbant, és egy alak tűnt fel.
- Sirius? – kérdeztem, miközben bátorítottam magam.
- Megvagy! – kiáltotta, majdnem el is kapott, de sikerült megint kitolni vele, és elfutottam az ellenkező irányba.

Számíthatott erre, mert gyorsan beért, és elém ugrott, mire megint kicseleztem. Aztán vissza… Sokáig elszórakozhatnánk így! Egy szobor mögött álltam meg, ő pedig előtte.
- Add fel! – mondta diadalittasan, de közben annyira nevetséges volt, ahogy zilált, hogy nem tudtam visszatartani egy nevetést.
Újra kicseleztem, és megint az előző irányba szaladtam.
- Cica, kezdek NAGYON begerjedni, szóval azonnal told ide a formás hátsódat! – Megállt a folyosó közepén, én meg nevetgélve odasétáltam.

Erre meg valami megmozdult a falban. Hátráltunk egy lépést, majd feszült figyelemmel lestük, mi fog történni.

Egy ajtó jelent meg.
- Te… ez nem az a Szükség Szobája, vagy mi a szösz? – kérdeztem, és közelebb léptem az ajtóhoz.
- De igen – ráncolta össze a homlokát. Jaj, de édes!
- Hm. Tudtommal csak akkor jelenik meg, ha háromszor el… - És akkor ugrott be mindkettőnknek, hogy oda-vissza rohangáltunk, így megjelent. – De hát el is kell képzelni, ha valamit akarunk… - néztem rá felhúzott szemöldökkel, és csípőre tettem a kezem.
- Hehe – vigyorodott el.
- Na jól van, én nem megyek oda be! – jelentettem ki. – A perverz gondolataid megvalósítására nem vagyok kíváncsi! – nyújtottam rá a nyelvem.
- Rémes vagy… - húzott magához.
- Komolyan mondtam!
- Én is komolyan mondtam azt, hogy ha egyszer elkaplak…
- Pszt! – tettem szájára az ujjam. – Lehet, hogy úgy mondtad, de egyáltalán nem gondoltad igaziból.
- Pedig de.

Azzal felkapott, és bevitt a szobába. És tudjátok, mi járt a fejében, miközben rohangáltunk össze-vissza?

Az, hogy ő milyen szomjas, és hogy kell neki egy üveg whisky…