Végre roxmortsi hétvége!

Egyedül megyek a Szárnyas Vadkanba. Szeretek csak úgy piálni, és elmerengeni a hülye kis problémáimon. Rendelek egy üveg lángnyelv whiskyt és elfoglalom a sarokban levő kisasztalt. Így a legjobb…

Ez megy minden roxmortsi hétvégén, bár eleinte Janet meg pár csaj csatlakozott hozzám, de manapság divatosabb pasival mászkálni a faluban.

Öntök az italból a poharamban, és egyből meghúzom azt.
Erről is pont Ő jut eszembe. Hogy dögölne meg!
Az, mikor magára rántott, én pedig megcsókoltam. Rohadj meg, Sirius!
…mikor végigcsókolja a nyakamat… Annyira gyűlöllek!
… és mikor otthagy! El se tudod képzelni, mit éreztem akkor!

Miért nem jön valaki más helyette?!
- Szia, Betty – köszön rám. Ez nem Sirius, hanem…
- James? – kérdezem döbbenten. Kicsit meglepett a véletlen egybeesés.
- Köszi, én is jól vagyok – mondja félig sértetten.
- Bocs, csak nem számítottam rád.
- Leülhetek? – mutat a szembe levő székre, és halványan bólintok.
- Mi szél hozott erre egyedül? – Az utóbbi szavat jól kihangsúlyozom, ezzel a haverjaira utalva.
- Sirius és Rachel andalognak, vagy egy bokorba kefélnek - Fő az őszinteség! -, Remus és Peter pedig a faluban kóvályognak.

Hirtelen elszomorodik, és rendel magának is meg nekem is egy üveg whiskyt.
- Valami baj van? – kérdezem.
- Szokásos – vonja meg a vállát.
- Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de mit eszel Evansen?
- Mit nem… - vág vissza.
- Jó, akkor mit nem? – mosolyodok el.
- Azt, hogy állandóan visszautasít.
- Ismerős. – Felvonja a szemöldökét.
- Pedig, ha jól tudom, Tapmancs barátom már megdöntött. – Lefagy az arcomról a mosoly.
- Hagyjuk a témát, oké?
- Oké-oké! – emeli fel mentegetőzve a kezét.

További beszélgetésünk említésre sem méltó. Miután nagy nehezen kiürítettük az üvegeket, teljesen részegek voltunk. Persze, én tovább ecseteltem a saját bajaimat…
- Az a hülye haverod a hibás mindenért – csapom le a poharat az asztalra.
- Melyik? – néz rám idiótán.
- Az a … hogyis híják? Tapimancs…
- Ja! Ta…hikk…ancs!
- Az! Megdugott, és csak úgy elment. Érted? Másnap reggel meg csak… kiviharzott – eszeveszetten bólogatni kezdett.
- Tudod, Betty, én meg rohadtul unom már, hogy kikosaraz az a fruska.
- Hogy lett az angyali istennőből frusika? – vihogok azon, hogy nem tudom elismételni a fruskát.
- Csak te kellettél hozzá – nevet velem, és meghúzza az üres poharat. – Nédd má’! Ez üres.

Aztán csak annyira emlékszem, hogy a pultos bá’ kidobott minket…

Arra ébredtem, hogy borzasztóan sajog a fejem. Végighúztam kezem a homlokomon, arcomon, egészen a nyakamig. Egy harapásnyom!
Kipattantak a szemeim. Már a nap nyugodott, és nagyon fáztam. Felsikítottam. A blúzom teljesen kigombolva állt, a nadrágon meg nem is volt rajtam.
- Mi a fasz történt itt?! – kérdeztem félhangosan.

Valami barna foltot láttam magam előtt, és pislogni kezdtem, hogy kitisztuljon a kép.
- James? – Ő is félmeztelen volt, nadrágján a slicc lehúzva, és kilátszott a … - Baszd meg! – kiáltottam fel, és inkább az arcát néztem.
- Az előbb már megvolt… - vigyorgott, és a fejét fogta már.

Magamban szitkozódtam, miközben négykézláb kerestem a nadrágomat, és próbáltam megnyugtatni magam, hogy semmi olyan nem történt. Bár a jelek nem erre utaltak. Nagyon nem!

Bumm! Lefejeltem egy fát. FÁT?!

Felálltam, és azt hittem, helyben meghalok. A Tiltott Rengetegben voltunk. James és én, plusz ki tudja, hány fenevad.
- James, húzzunk innen! – szóltam kissé kétségbeesetten, és végre megtaláltam a nadrágom.
- Már öt órája itt vagyunk. Ha eddig nem történt semmi, most sem fog.

Azért még felöltöztünk, és én szorgalmasan füleltem. Hangokat hallottam meg, amik eléggé ismerősen csengtek.
A fához lapultam, James pedig mögém, jobban mondva rám. Kilestem, és megláttam az ösvényen Siriust, Rachelt, Evanst és egy fiút. De hisz’ ez az évfolyamtársam, Tom! Mit akarhat Evanstől? Ó. Átkarolta...

James mocorogni kezdett mögöttem (rajtam?).
- Maradj már nyugton! – suttogom. – Hátha meghalljuk, miről beszélnek!
És igazam lett, mert sikerült meghallani őket.
- Nem értem, hova tűnhetett Ágas.
- Én se, de tudsz róla, Black, hogy a Tiltott Rengeteg kellős közepén vagyunk?!
- Jaj, Evans, ne rinyálj már! Minek jöttél akkor erre? – förmedt rá Rachel. Na, egy dolog, amiért bírom ezt a csajt - ő is utálja Evanst.
James már nagyon nem bírt magával mögöttem, és hirtelen meg is szólalt.
- Gyere! – kézen fogott, aztán átkarolt, és kilépett a fa mögül. Na ne!

Sirius és Evans egyszerre torpant meg, és teljesen egyforma döbbent arcot vágtak. Elmosolyodtam, és belementem a játékba. Szorosabban Jameshez bújtam, és nevetve sétáltunk eléjük.
- Hellóka! – köszönt nagy vidáman James.
Eléggé idióta jelenet következett. Sirius hebegett valamit, Rachel és Tom normálisan köszöntek, Evans pedig szaggatottan nyögött ki egy „sziasztok”-ot.
- Hát ti? – nyerte vissza hangját Sirius.
- Sétáltunk egyet – vigyorgott James, de persze a többieknek leesett, hogy mit is csináltunk valójában.

Siriusnak ökölbe szorult a keze, és továbbindultunk. Evans nem igazán szólalt meg, Rachel és én pedig egész jót elbeszélgettünk. Ritka pillanat.
- Mi most lemaradunk egy kicsit – húzott magához James, és tényleg megálltunk.

Lehajolt, és megcsókolt. Hmm. Hát nem mondom, nagyon jól csókol! Evans nem tudja, mit veszít…

Oldalra lestem; Sirius kigúvadt szemekkel nézett hátra válla felett, miközben Rachel ráncigálta, Evansnek féltékenységében tátva maradt a szája, és nem is figyelt Tomra, mikor az adott egy puszit arcára.

Átkaroltam a nyakát, és még inkább rájátszottam. James belevigyorgott a csókba, mire hasba bokszoltam.
- Egy ilyen romantikus pillanatot nem illik így megtörni! – nyújtottam rá a nyelvem.
Szerencsére a többiek ezt nem láthatták, mert már nem voltak láthatáron belül.
- Na most mi lesz velünk? – kérdezte, és el kezdtünk sétálni a Roxfort felé.
- Hát nem tudom. Gondolom, ez az egész csak arra volt jó, hogy féltékennyé tedd Evanst.
- És Siriust – tette hozzá nagy vidáman. – Tehát, ez mindkettőnknek jól jönne.
- Oké, most az elején. De ha eldurvul a helyzet, és kontrázni kezdenek? És ha megromlik Siriusszal a barátságod? – aggodalmaskodtam egy kicsit.
- Ugyan már! Egy lány miatt? Nem ismered eléggé Siriust…

Hát igen. Ez akkor bizonyosodott meg leginkább, mikor a klubhelyiségbe érve Sirius pálcája James mellkasának szegeződött.
- Na ki nem ismeri eléggé? – súgtam halkan Jamesnek.

A klubhelyiségben rajtunk kívül senki nem tartózkodott. Végül is, nem csoda, mert hajnali egy volt. Nem kell rosszra gondolni, csupán átbeszéltük a dolgokat Jamesszel, maximum egy csókba torkolódott egy-egy új téma.

- Mi bajod van, Tapmancs? – kérdezte felvont szemöldökkel a „pasim”.
- Ő! – bökött felém.
- Héhé! – kiáltottam.
- Betty, most menj a saját klubhelyiségedbe. Azt hiszem, ma nem fogsz itt aludni.

Sirius szeme megvillant, én pedig jobbnak láttam eltűnni. Ez tényleg rájuk tartozik, még ha egyszer-kétszer szerepel az én nevem is…

Másnap a közkedvelt időpontban mentem reggelizni. Leültem Janet mellé, aki alig akart észrevenni a Matt-tel való csókolózása közepette. Úgy helyezkedtem, hogy láthassam, ki jön be. Nem is kellett sokat várni, megjelentek a Tekergők. Legnagyobb örömömre és meglepetésemre, békésen jöttek! Azaz ugyanazzal a hahotázással léptek be, és ugyanazzal a diadalittas arccal mentek helyükre. Csupán egy különbség volt ezen a reggel - két Tekergő nézett rám egyszerre.

Elfoglalták helyüket, én pedig befejeztem a reggelimet. James rám kacsintott, majd jelezte, hogy menjek oda, és egy pillanat hezitálás után oda is sétáltam. A drága fiúm az ölébe húzott, az után megcsókolt – mindenki szeme láttára. Több irányból is hallani véltem a „Redford és Potter?!” meghökkenéseket.

Mindketten elmosolyodtunk, aztán James barátai felé fordult és bemutatott.
- Ő itt Elizabeth Redford. Betty, ő Remus Lupin, Peter Pettigrew és Sirius Black.
Az utóbbi részéről jött egy halk morgás. Féltékeny…

Pár percig beszélgettünk, majd Jameshez hajoltam.
- Nekem még be kell pakolnom a táskámba – súgtam.
- Oké, édes – nyomott egy puszit a számra.

Kitrappoltam a Nagyteremből, mikor sikerült véletlen fellöknöm egy kislányt. Az egészben annyi volt a legnagyobb gond, hogy Evans nem véletlennek titulálta, és rögtön felvette azt a lenéző pofiját.
- Redford! Büntetőmunka – sziszegte szinte a képemben.
- Ezért?! – csattantam fel. – Véletlen volt! Mégis mi a franc bajod van?
Ekkor jöttek ki a Tekergők. James persze mindjárt felmérte a helyzetet, és mellém lépett, Siriusszal a nyomában.
- Mi történt?
- Evans büntetőmunkára küldött, mert ez a kislány rosszkor volt rossz helyen, én meg nekimentem, és elesett.
- Pff. Evans, nem tudod máson letölteni a dühöd? – fordult James a vöröskéhez, aki megforgatta szemeit.
- Szerintem, hagyjuk rá. Biztos menstruál – szólalt meg Sirius, mire Evans arca már a hajától is vörösebben lángolt.
- Black! Te is büntetőmunka! – ordította, és elrohant.

Na ne! Sirius és én büntetőmunkára együtt? Hova fajul a világ?!