Egy szerelem története

Leszállt egy angyal
Megkérdezte: Ki vagy?
Megmondtad neved,
S ő már belédszeretett.
Nem a neved miatt,
hanem mi van ez alatt.
Nem vetted észre,
De nőtt a reménye...
"Talán"- hajtogatta,
"Szeretem"-suttogta
"Ő kell nekem"-gondolta,
S kezét szívére hajtotta.
Újra találkoztatok
De csak röviden társalogtatok
Angyalka már érezte,
neki egy valaki kell: TE!
Te, aki észre sem veszed,
S elzárod szívedet
Mert nem adod akárkinek,
csak egy bizonyos személynek.
Bánatát a természetben
benn a kerek erdőben
Folytotta el
csókos széllel.
Kedvenc dalát dúdolta,
És a Végzetet várta.
Leült a hideg fűbe,
és orcáját kezébe rejtette.
Azon a hajnalon, sírt,
ameddig csak bírt.
Szárnya megtört,
És kézbe vett egy tőrt.
Megsebezte magát
de hőn titkolta fájdalmát.
Te épp arrajártál
Megérezted búját-baját.
Lábad húzott felé,
S te futottál elé.
Nem tudtad, miért,
de a bánata elért.
Rájöttél az élet értelmére
"Rohanj már! Az Ég szerelmére!"
A belső énedre hallgattál
S megtaláltad a tó partjánál.
Megtaláltad, megmentetted
Mivel a tőrt elvetted,
Átölelted
És el sem engedted.
Őrizted, óvtad Mindentől,
Már tudtad: ő a Nagy Ő!